Pomádé király új ruhája

Lehet, hogy kinn szürkeség van és hideg, nem úgy Pomádé óriás-ruhásszekrény birodalmában. Ott a gyönyörű, színes kelmék és szebbnél szebb ruhák viselete kötelező, fehéret és feketét csak a távolról jött idegenen látsz. Izzó vörösek, jajde sárgák, cseppet sem nyugtató zöldek, mályvák, kékek áradata kavarog a színpadon, és közben bontakozik a hiú király és felesége (helyesbítésért ld. utóirat) története. Igen, a királyné is nagyon fontos. A harmadik évezred asszonya ő - férfi kalapot és nadrágot visel, irányít mindent és mindenkit. Aztán a végén, ki tudja miért, mégis ő lesz, aki gyengéden ráteríti csodálatos kabátját a szegény, megszégyenült királyra.  

De azért nem kell megijedni, a történetnek ez csak a második rétege, amit felteszem, a felnőtt kísérőknek szán a rendező. A gyerekek sem maradnak azonban látvány és tanulságok nélkül, hiszen maga a történet talán sosem volt még ilyen aktuális, a színpadkép és a jelmez ilyen  ötletes és végighallgatva az előadást megveregethetjük a vállukat, elvégre ez valahol mégiscsak kortárs zene és láss csodát, tetszik...

Újra egy gyerekeknek szánt darab (csak matiné előadások vannak), amit mindenképpen meg kell néznem még egyszer, fényképezőgép nélkül. :)

Ui: Időközben megtudtam, hogy az általam Pomádéné őnagyságának titulált szereplő valójában Dzsufi, az udvari bolond... szóval nem a nej a főnök, hanem az udvari bolond... ajaj. Intő jel: mindig alaposan nézzünk utána, mit is lát(t)unk valójában! És ha aztán írni is akarunk róla, pláne! Bár ezt alaposan félreértettem, mégis tetszik, és legközelebb majd így nézem... :)

 

©

Új hozzászólás