Kolpert úr

A világ legrövidebb könyvei között "A francia vendégszeretetről" című mellett ott van "A német humor". A darab műfaji megjelölése: "vérbő komédia", ennek megfelelően értelmezhető csak számomra, bár jelzői része kétségtelenül jól illik ahhoz, amit látunk.

Az előadás maga nagyon jó. A szuper-trendi díszlet és az intelligens, számítógépvezérelte háztartás azonnal jelzi a jómódú, modern közeget, amiben szereplőink élnek. A színészek valamennyien nagyszerűen hozzák a tőlük megkívánt karaktert, a cselekmény szórakoztatóan és krimiszerűen bontakozik mindaddig, míg egy ponton aztán, elszabadul a pokol.

A színházból hazafelé menet újra és újra Radnóti sorai jutnak az eszembe:

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult, 
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek."

Hogy a velem egyidős német drámaíró mit akar mindezzel elmondani korunkról, értem jól. De hogy mi ebben a komikus, én nem tudom...

©